4,5 évre estem ki a randizás terepéről, eddig éltem ugyanis komoly kapcsolatban. Pont akkor szálltam ki a versenyből, amikor a Tinder tért kezdett hódítani kicsiny hazánkban - így érthető, hogy már csak próbából is, telepítettem ezt a mesés appot.
Első nap persze rá se néztem, szó szerint úgy tudnám megfogalmazni: annyira nem nyűgözött le, hogy kis híján töröltem. Aztán a reggeli kettes számú kávém mellett, elkezdett beszippantani. Huh.
A legdurvább, amire felfigyeltem, hogy bár sokat ismerkedtem online régebben is, mostanra végtelen sok lett a lehetőség, és villámgyors az események forgataga - vagyis olyan az egész, mintha egy cukorkaboltban válogatnék, kóstolgatnék, de anélkül, hogy félnem kellene a hízástól. Kellemes flörtökben lehet része az embernek anélkül, hogy igazán meg kellene ismernie valakit, vagy legalábbis, értékelhető időt szánni rá az életéből. Valahol ez szörnyen felszínes és szánalmas, valahol meg totál érthető, hiszen régen mennyi, de mennyi időt áldoztak az emberek randikra, vakrandikra, esetleg olyan randiprogramokra, mint a rapidrandi, és mentek haza végül csalódottan? Itt meg, élheted nyugiban az életed, cseverészhetsz, és közben azt csinálsz, amit akarsz. Elmész edzeni, beülsz ebédelni valahova, esetleg dolgozol. Ha meg nincs kedved, egyszerűen nem válaszolsz. Kényelmes és egyszerű! Ráadásul csak akkor kell randiznod, ha már többé-kevésbé biztos vagy a dolgodban. Ez lehet két hét, de akár 5 perc szervezése is.
Gondoljunk bele: odáig jutott a világ, hogy 5 perc alatt randit egyeztethetsz egy többé kevésbé vadidegennel, akivel képek alapján bejöttök egymásnak. (Kérdés persze, ha a randiszervezés ilyen gyorsan megy, vajon más is így fog? Ha találkozni 5 percbe telik, ugye az ágyban nem csak 5 perces sistergésre kell számítani?)
Az én cukorkaboltos kedves hasonlatomhoz képest egy barátnőm azt mondta, olyan, mintha a szemétdombon keresgélne bármi értékelhető után, hogy aztán kiderüljön még a kincsnek tűnő találmányról is, hogy valami komoly gikszer van vele. Persze, ez nézőpont kérdése, és én még csak egy napja vagyok jelen ebben a világban - lehet, hogy két hét múlva az egészből tökéletesen elegem lesz. Való igaz, 100-ból én is csak 5-10 egyént "húzok jobbra", de rendre meglepődöm, hogy vannak még helyes pasik a világon! Oké, nyilván, simán lehet, hogy defektesek, hogy egománok vagy szociopaták, otthon ülnek anyuci szoknyáján, esetleg hat centis koktélvirsli pihen a péniszük helyén, de na: jó tudni, hogy 10 kilométeres körzetemben bizony olyan pasiktól hemzsegnek az utcák, akik egy flörtöt legalább megérnek. Addig meg felőlem lehetnek bármilyenek, amíg mindössze ennyire vágyom. Kötve hiszem ugyanis, hogy a Nagy Ő egy mobilos appon keresztül érkezik, amit másfél perc alatt bárki letölthet teljesen ingyen.
