Novák Katalin - mi is ő? Szaporodásügyi államtitkár? - no mindegy, lenyilatkozta, hogy a nőnap náluk otthon nem fontos ünnep, csak egy nap, mint a többi. Náluk az anyák napja érdemel virágcsokrot.
Ezek után, a szokásos szaporodáscélú népnevelés mellett megténymegállapította azt is, hogy életüknek a három gyermekük ad értelmet. Novák Katalin ezek szerint csak anyai minőségében érzi azt, hogy nőből van, meg olybá tűnik, hogy a férje is hasonlóképpen van ezzel. (De miért vetíti a saját önképét másokra?)
Mindezekkel szemben, van nekem egy pasim - érzékenyebb lelkűek kedvéért, amolyan vőlegény-félém -, aki nem kicsit áll másképp a nőnaphoz, illetve eleve a nőügyekhez, mint NK, nemzetünk méhének örökké éber lelkiismerete.
Kezdjük mindjárt ez elején: nem kaptam virágot - vettem magamnak -, de kaptam bonbont, amiből kijelentette életem párja, hogy ő is kér, mert "nálunk nem lesz nőnapi képmutatás". Hogy miért? Nem volt rest kifejteni! Ő ugyanis azt gondolja,
- amíg nincs ebben az országban ratifikálva az isztambuli egyezmény,
- amíg napi szinten hallunk a hírekből családon belüli, jelentős arányban nőket érő erőszakról,
- a szexuális zaklatások sem ritkák,
- a nők hátrányos megkülönböztetése folyamatos,
- a szaporodás erőltetése jelentős részben nem a férfiak arcán csattan,
- és az üvegplafon sem tört még be,
... addig undorító, szemkiszúrós megjátszásnak gondolja az egészet. És pláne nincs kibékülve azzal, hogy egyáltalán egy nemet ünnepelni kell, mert azzal nem magát a női létet, hanem a társadalmi nem szerint elvárt szerepek beteljesítését ünneplik az emberek. Azaz, "nesze, itt a csoki meg a szál virág, és az év maradék napjain se legyél rest szülni, főzni, tartani a szád." És ő ebben nem akar szerepet vállalni.
Hogy én erről mit gondolok?
Azt, hogy tök jó, hogy egy jó értelemben vett feminista pasim van, és még mielőtt bárki azt hinné, azért biztos nekem is jólesett volna a virág, inkább megelőzöm: engem úgy szeretnek, hogy nálunk minden nap nőnap; úgy ünnepeljük egymást, hogy nálunk minden nap évforduló; és én is igyekszem úgy szeretni, hogy minden nap férfinap legyen. Mindezt teljes egyenrangúságban - ami a magyar párkapcsolatok dinamikájából sajnos legtöbb esetben hiányzik.
