Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szex és Pest

Szexről, kapcsolatokról, lélekről, testről, Pestről.

Szex, New York és negyvenes évek - meg ennél egy kicsit több

Az a helyzet, hogy az utóbbi években már rendesen kétségbe vagyok esve filmeket és könyveket illetően. Míg a 2000-es évek elejét a szingli-minglikultusz jellemezte, a női szexualitás végre-valahára egy nyitott, párbeszédekkel teli téma lett, amivel együtt megjelent a vamp nőtípus és életérzés, 2014-2015 óta valahogy megint mászunk vissza a "republikánus" értékrend felé, amolyan isten-haza-család-(cseléd) stílusban. A New York Lányairól nem túlzás kijelentenem, hogy a fulladásos haláltól mentett meg, köszönöm Anyámnak, aki az új évre meglepett vele!

Ez a könyv nem más ugyanis, mint egy arcpirító történet a (soha igazán) felnőtté válásról, annak testi-lelki útvesztőivel. Sőt: egy nemtelen lányregény. Adott a főszereplő, aki "igazi csaj", gyönyörűen varr és - hogy-hogy nem -, keresi önmagát, de adott emellé egy olyan város is, mint New York, a maga robosztus, nyers és férfias erejével, ami pillanatok alatt bűnbe visz. Tökéletes ellentétei és kiegyenlítései egymásnak.

Ha egyetlen szóban össze kéne foglalnom a New York Lányait, a letehetetlen lenne az. Kb. 450 oldalát rettentő időhiánnyal küzdve, jobb híján éjjelente olvastam némi fehérbor társaságában. Nem tudtam abbahagyni, pedig viszonylag minimálisak benne azok a fordulatok, amelyek egy "letehetetlen" regényt általában jellemeznek, pláne, hogy én az a fajta vagyok, aki az X. oldalon járva megmondja, ez a karakter visszatér-e még, amaz meg biztosan valamelyik fordulathoz kapcsolódik majd. Ennek megfelelően, engem annyi minden végül is nem lepett meg benne. És mégis...

“Fiatalabb koromban arra vágytam, hogy ott lehessek az összes esemény középpontjában; ám lassan rájöttem, nincs egyetlen középpont. Ugyanis ez a középpont mindenütt ott van, [...]. New York a milliónyi középpont városa.”

Talán annak is köszönhettem ezt, hogy idegállapotban tartott egy-egy ponton. A főszereplő, aki egyben a narrátor is, gyakran emelt olyan karaktereket piedesztálra, akik azt közel sem érdemelték volna meg, és amikor az ember azt hiszi, na, majd úgyis megvilágosodik... Hát, nem nagyon hajlik rá. Írói oldalról ez persze direkt húzás, hiszen az ember közel sem annyira "sterilen bölcs", hogy ráébredjen, XY nem csodálnivaló volt, hanem rideg / kegyetlen / szánalmas / számító. Vagy akármi. Szintén a személyes karakterrajzolás adja a könyv egy további idegesítően érdekes vonását , hiszen a fiktív főszereplő, akinek a memoárját olvashatjuk, hiába mond el sokat egy-egy karakter külsejéről vagy jelleméről, korántsem biztos, hogy olyasmit szed össze róla, amire mi kíváncsiak lennénk. Mindent kizárólagosan az ő tökéletesen egysíkú szemszögéből látunk. Állandó hiányérzetet ad ez, és az olvasó kénytelen a saját fantáziájára hagyatkozni. De mi másért is olvasnánk könyveket?

unnamed.jpgJavaslom, hogy csak azok vegyék kezükbe a New York Lányait, akik nem félnek szembenézni a női szexualitással, kísérletezéssel, rossz döntésekkel, szabadossággal és azzal a ténnyel, hogy nem minden életút egyforma, a különcség csodálatos, a vér szerinti köteléknél pedig sokszor sokkal fontosabb a választott család.

Viszont végig kell olvasni ezt a regényt annak, aki akármilyen szálon kötődést érez New York, illetve az ALKOTÁS, a művészetek és az ezek által biztosított törékeny szabadság iránt.

Életemben ez az első olyan kedvencek közé bekerült könyv, ami után nem ürességet és a "mi lesz most velem?" fájdalmát érzem, hanem egyszerűen csak több lettem. Kíváncsian várom a készülő filmet, amelynek szereplőgárdájára magammal már elkezdtem fogadásokat kötni...

Szex és Pest

Friss topikok

süti beállítások módosítása