A tudatos gyermektelenség téma időről-időre felmerül, és időről-időre ellentéteket, emberek közti konfliktusokat, heves indulatokat szül. Ugyanolyan tabu lett a nem-szülés, mint például melegnek lenni, pedig valójában egyiknek sem kéne tabunak lennie. Előbbi egy döntés: nem szülni is egy elhatározás, akárcsak szülni, utóbbi pedig nem választás kérdése.
Akik folyton a méhemben matatnak, mert a tulajdonuknak érzik
Felfedem magam már rögtön az elején, vállalva az indulatokat: jómagam is tudatos gyermektelen vagyok. 29 évesen nemhogy a gyerekvállalás irányába ketyegne a biológiai órám, sokkal inkább "elketyeg" onnan, azaz a korral egyre kevésbé érzem magam közel ahhoz, hogy gyerekvállalásra adjam a fejem és a testem. Sokak szerint azonban a méhem létezése arra kötelezne, hogy megtegyem...
1. Az állam
Nem akarok politikai kontentgyártásba fogni a blogon, de az utóbbi éveket jellemző családbarát propaganda-hatásra igencsak elszaporodtak a hangjukat élénken hallató, szülésre tulajdonképpen kötelezni akaró politikusok, aktivisták. Az a céljuk, hogy a lehető legtöbb KÍVÁNT gyerek megszülethessen, rendben van, viszont abban az esetben, ha az a gyerek NEM KÍVÁNT, nem kéne rendelkezni az emberek szabad akaratával. A nemzeti színű szalaggal átkötött harci beszédtől sem fog a méhem járni a szám helyett, mert ez egy tudatosan hozott döntés.
Akiknek a szándékai közt nem szerepel a gyerekvállalás, azokkal semmire nem megy a propaganda, legfeljebb elüldözi őket az országból, így nem ránk kéne helyezni a fókuszt, hanem azokra, akik akarnak, csak épp számos "de" van az "akarom" után.
2. Sok-sok férfi
Nyilvános kommentharcokban azt veszem észre, hogy az erős nemzeti és családbarát identitással rendelkező férfiak legtöbbször azok, akik a nőket jóindulatúan az anyaság és a háztartás oltárára szeretnék áldozatként felfektetni, persze közben csodálatos jelzőkkel illetve a "vállalást". Ha pedig egy nő ezt áldás helyett tényleg inkább áldozati szerepként éli meg, a világ sátánja, prostituáltja és szennye lesz, mert mi az, hogy az emberi lét adta legszebb szerepről, a biológiai végzetéről önként le akar mondani. És akkor ott vannak azok a közszereplők, akik nyilatkozataikkal ezeket a nézeteket ország-világ előtt megerősítik, táplálják tovább.
Tény: mindenkinek megvan a joga a szabad véleménynyilvánításhoz és az élni és élni hagyni-elv mentén ahhoz is, hogy magának sorsot válasszon. Viszont nem korrekt az, ha kötelezően szeretné másra ráerőltetni az elveit, és egyet nem értés esetén kapásból át is megy sértegetőbe.
3. ...És sok-sok nő
Azok a nők, akiknek bejött az anyaság, esetleg elsődleges céljuk volt, sok esetben nem értik, valaki miért hagyná ezt ki az életéből? A puszta meg nem értés persze egy fokkal még jobb, mint a meggyőzés szándéka. Mindig lesznek köztünk különbségek, egyik oldal sosem fogja 100%-ig megérteni a másikat, de ez nem is baj, amíg az életutak közti másságok elfogadására képesek vagyunk. Egyformának lennünk nem kell, de nem ártana békén hagyni egymást.
Azok a nők, akik megbánták, hogy gyereket vállaltak. Erről a bezzeganyák meg a social media hazug világában persze nem divat beszélni, de névtelen levelek útján sokan olvashatunk arról, hogy egyik-másik anyuka, ha újrakezdhetné, tán inkább kihagyná a gyereket az életéből. Néha pedig, amikor kifelé semmilyen formában nem mondják, csak belül érzik, mi minden nem oké, frusztrációikat a tudatos gyermektelenek feletti ítélkezésben élik ki. "Már megint utazol / étterembe mész / edzel / kádban henyélsz, jaj, de nagyon ráérsz..."; "Önző dög vagy, biztos fontosabb neked a hétvégi sokáig alvás meg a feszes hasad, mi?"; "A gyerek a legszebb dolog a világon, de ezt te sose fogod megérteni, mert felszínes vagy..."
Azok a nők, akiknek nem volt választásuk, hanem kizárólagos útjuk a gyerekvállalás volt. Ők is szeretnék, ha mindenki más méhe felett is rendelkezhetnének, ha már az övék felett rendelkeztek a hagyományok, a minták, no meg a lehetőségek hiánya.
A méhem valójában...
Kizárólag az enyém. A döntéseim, az esetleges "meg fogom bánni" is kizárólag engem terhel. Gondolatokat, véleményeket meg lehet osztani, beszélgethetünk mindenről értelmes és logikus - nem vallási ideológiákra, nemzeti melldöngetésre, "deénúgyérzemhogy"-okra, megítélésekre - hanem közös gondolkodásra alapozva.
A méhem az enyém, ahogy alapvetően az életem is, és amikor felteszik azt a kérdést, hogy mi lesz majd öregkoromban, illetve ki gazdálkodja ki a nyugdíjamat, ha a társadalmat nem szaporítom tovább... Ekkor képes vagyok megintcsak értelmes és logikus ötleteket felvázolni annak, aki mindent a gyerekétől várna el...
Igen, minden tekintetben enyém a méhem, kizárólag nekem van jogom ahhoz, hogy "rendelkezzek" felette, és a méhem senki keserűségére, ideológiáira, eltökélt véleményére és jótanácsaira nem kíváncsi. Ha pedig anyám is így gondolkodott volna a méhéről, - amit szintén sokszor megkapok kérdésként, mi lett volna, ha... -, ezt a cikket most talán pont ő írná.
